Szeretlek.-mondta M. szürrealista makett a hazugság könyve nyitva az asztalon A hajnal maradjon az éjszakához kötve.   Tapsot édes élet, Nárcisz énekének. Dühös a remény földje  

"Mindez csak redundáns refleció a világra"-mondta M. és poharat emelt a szájàhoz, vodkával tele.És minden kék volt és szikrázott,Vodkával festette kékre a világot. "Fogalmam sincs, hogy kell a végtelenné vàlt ölelésekből kibontakozni . "-súgtam M. meg csak poharat emelt a szájàhoz...

Szia. Nahát. De jó, hogy találkozunk. ( Csitt. Hazudós. ) Milyen régen láttalak. Mi újság veled? Persze minden oké. Naná. ( Csitt. Hazudós. ) Jól vagy? Aha én is. ( Csitt. Hazudós) Nagyon szép lány. Aha ismerem. Persze jóban vagyunk. ( Csitt. Hazudós.) Néma összeomlás. Csitt. Halkan. Szilánkok...

Hideg szél söpört végig a fákon, Fehér virág ingadozott egy elszáradt ágon, Odakint a hold a ködbe öltözött,  Szívem a pokol tüzébe költözött. Csak ülök a sötétben, nézem az arcod, Nézem, ahogy kezem ujjaid közt tartod. Lehunyod a szemed, hajad előrehull, Megnézném, mit hoz a jövő, s rejtett a...

Leszállt a z éj, köd borított mindent, Egy csillag se ragyogott a fekete égen, Egy fiú állt a kihalt erdő mellett, Örült és valahogy.... sírnia kellett. "Jöjj közelebb édes itt nem vár a való, Itt a gúny is kedves a félelem nem maró" "Ha halakat látsz repülni az égen, S elnyelt az ég tengerének...

Hiányzol gyakran, és mit tagadjuk drága?  A remény az, aki meghal utoljára. Ha szavad újra az én nevemet hívná, Futnék, s hangod a szívemre írnám. De ahogy ülök itt magamba zárva, Suttogok a csendnek magamra várva, Mondanám, hogy várj már M., régen nem ezt mondtad Szívem a kétségek tengerébe...

.............................

..........................

.........................

....................................