Gesztenyék

2015.02.08 11:53

Halott erdő fái között,
Mint valami mérges kígyó kúszik a döbbenet,
Egy lehulló falevél, mint egy karmester,
A gyász és a fájdalom néma dalát indítja meg.

Vadul kiállt a szánalom és felordít a csönd,
Az üresség fényket rak a levegőbe és költ,
Fiókái kiröppennek és pár tollat szórnak széjjel,
Mellyek a sötéten derülve szaladnak a széllel.

Nincs menekvés, nincs kiút,
Csak egy szakadék széléig vezetett az út,
Fordilj meg és kiálts vissza: Ne gyertek tovább!
Majd lépj ki a semmibe és tudd, hogy a te hibád.

Cilinderes